Cikkek

Az illuziók összeomlása és az "új Jelenések" ideje

A címben is erre utalok. Arra, hogy ebben az évben minden energia ahhoz nyújt támogatást, hogy végre a legmélyebb valónkban kinyilatkoztassuk önmagunkat, azaz váljunk azzá a Jelenéssé, akik indiviuumként ebbe az átmeneti, 3. dimenziós tapasztalásba érkeztünk. Sok-sok részét mindannak, amit ez a lehetőség hordoz, közhellyé koptatták, így részletezés helyett mindenkinek a saját szívére bízom, mi mindent jelent neki a tény: ő maga is egy Jelenés. 

Ez az év a Nap éveként ugyanúgy, mint ahogyan a Napot látjuk innen a Földről nézve, a címben említett módon hozza el nekünk a kétféle irányt. Egyrészt a Napnak van egy felkelő fázisa, ami a Jelenésként megnyilvánuló létezés lehetőségét kínálja, a másik pedig a Nap lemenő fázisa, ami az illúziók összeomlását, illetve az ahhoz való egyre megviselőbb tapasztalatokat szülő ragaszkodást szimbolizálja. Így egy valóban kétarcú, a polaritás jelenlétét egyértelműsítő év ösvényein folytatótik a létezés kalandja idén.

Az év egyik legfontosabb útrabocsátó szereplője, KÁLI, a pusztító istennő. Persze itt is legyünk rögtön óvatosak és gyanakvóak a "pusztító" szót olvasva. Káli ábrázolása, neve és feladata mind mind színes skáláját kínálja a félreértésnek, amíg nem tekintünk a puszta látvány, illetve a szavak mögé. Káli, aki kezében kardot tart, ami nem más, mint a bölcsesség kardja. Fekete színe, nem gonosz vagy ártó minőségét hivatott jelezni, ez a szín az idő és tér nélküliség megjelenítése. Szájából kinyújtott vörös nyelve, nem a vérszomjasságáról árulkodik, hanem a szenvedély és hatalom jelenlétéről és uralásáról. Előbukkanó fehér fogai pedig nem ijesztő vicsorgás, amivel megfélemlíteni próbál, hanem a szattva és a rádzsasz szimbolumai. A szattva a legkiválóbb harmónia, a rádzsasz, amikor a cselekvés mozgásba lendül. Végül pedig a legtöbb ábrázolásban a fekvő Shiván áll, akit nem elpusztított, vagy legyőzött, hanem aki teljes nyugalmi pozícióban fekve az örökkévaló bölcsességet képviseli. Ők így ketten együtt a férfi és a nő, tudatosság és energia. A tökéletes egyensúly.

Kardjával nem egyebet pusztít, mint a bennünk lakozó eltorzult, minket pusztító elnyomott érzelmek (harag, félelem, fájdalom stb...) sárkányát. Az elme teremtményeivel táplálkozó egót. Az illuzió sárkányát. Akinek ő a fejét egy hirtelen mozdulattal lecsapja. Üzenete nem más, mint hogy az egonak meg kell halni az isteni tudatosság számára. 

A következő, általában filozófiai vitákat elindító szó történetünkben az illúzió. Az illúzió számomra nem hordoz egyéb jelentést, minthogy valamit életben tartok minden (teremtő) erőmmel, ami valójában nem az élet(em) része eredendően. Legyen az bármi. Egy sziklaszilárd énkép, egy kimozdítahatlan vélemény, a megváltoztathatatlanban való hit, az "élet alakulását nincs módomban sehogy befolyásolni" felfogás, az "én már 3 évesen sem szerettem a spenótot, ezért most 40 évesen meg sem kóstolom meg" ragaszkodása , de tovább megyek a facebookon posztolt főztöm elismeréseként érkező 300 like is ide tartozik. Ám ez a lista gyakorlatilag végtelen.

Félreértés ne essék, semmi követelés nem áll fenn az Univerzum részéről, hogy hogyan kéne csinálni, viszont az idei év mindannyiunknak arra irányítja a figyelmét, hogy mindaz, amiben élünk a döntéseink következménye. Sem eltúlzott jelentést adva ennek, sem alulértékelve mindezt. Ez most egy semleges tény, amit belátva a teljes szabadság lehet a miénk, hiszen ezt a tényt befogadva nem más történik meg, mint az önmagunk döntéseiért való teljes felelősség-vállalás. Annak pedig a szabadság az egyenes ágú következménye. 

2017 a találkozások éve. A találkozásoké, ahol az egyenragú, kölcsönösen áramló kapcsolatok jönnek létre. Azaz már nem egy kikiáltott eszme szellemiségét követendő gyűlnek a követők, hanem az individuumok együttműködéséből születnek nagyszerűbbnél nagyszerűbb fejlődést eredményező közösségi terek. Ezekben már nincs létjogosultsága az eddigi értelemben vett mesternek vagy gurunak.

Mindaz, amit leírtam más és más aspektusból, de ugyanahhoz a forráshoz igyekszik visszaterelni minket, mégpedig önmagunk eredő teremtő erejéhez. A teremtés, ami nem kívülről jön, kívül zajlik, valaki irányitja vagy birtokolja. Hanem bennünk van, mi magunk vagyunk AZ. Minden egyes döntésünkkel teremtünk, de persze nehézkes belátni pláne, ha következmény nem egészen olyan, mint amire számítottunk vagy terveztünk. Ebben a évben ez a folyamat mind az áldás mind az átok minőségét megélésre kínálja,  a fentebb említett polarítás felerősödés miatt. A szembesülés elkerülésére igen kicsi az esély. A kulcs mindennek konstruktívvá tétetélehez, hogy NEM MINŐSÍTJÜK mindazt, amit felismertünk magunknál, hanem egyszerűen útjára engedjük. Visszaadjuk Földanyának, hogy fertőtlenítse magát vele. 

A valódi lehetősége tehát ennek az évnek az a támogatás, amit ahhoz kapunk, hogy a szerepeinket, mintáinkat, automatikáinkat letéve felszínre engedjük valós, eredő lényünket. Az idei évben semmi nem lesz stabil, vagy biztonság érzetet adó, mégpedig azért, mert az elindulás és az új elindításának ideje. Aminek törvényszerűen része a szándék, a lelkesedés, a cselekvés, ami persze a konkrét eredmény céljával indult útjára, de az eredmény megtaőpasztalása egy következő fázis sajátja. A bentről, abból az ominózus forrásból táplált bizonyosság és hit, mindaz, amit a megvalósulás szándékaban cselekszem, mindennek minden egyes cseppje sokszorosan fial majd annak elérkező aktuális idejében.



;